Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha engem egyszer lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa volnék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

till alla som inte förstår så har jag löst labyrinten haha,

När jag reste, skulle jag endast öppnas en gång,

Varje år, fyra gånger en blomma,

Öppna upp pojken, öppet på flickan

Det är sann kärlek och glömska.



Om jag var min dörr är alltid öppen för,

Komma någonstans, att varje person tas emot,

Be mig inte att skicka tillbaka

Jag skulle bli glad om alla kom.



Om jag var mitt fönster, så bra att vara stor,

Att hela världen blir synlig,

Átnéznének sympatisk ögonen på mig,

Jag skulle vara glad om allt han gjorde.



Om jag var min gata, är ren jag alltid,

Megfürödnék varje ljus på kvällen,

Och om jag är ett sprocket hjulet,

Under jorden började beomolna.



Om jag var på flaggan, aldrig flaggor,

Alla typer av vind jag var arg,

Jag skulle bli glad om kifeszítenének,

Och jag inte skulle spela någon vind.